Novella #1

Anikó kecskeméti írta. Jó olvasást kívánok! Az olvasók is pontozhatnak!~Dorka

Elveszítem?

Harry:

Dühösen vezettem végig a sütét utcákon. Majd felrobbantam dühömben ha arra gondolok, hogy az a lány akibe beleszerettem teljesen tönkre teszi magát. Ráadásul az egyik legjobb barátommal van együtt. Ebben a pillanatban olyan gyűlölet kerített hatalmába amit még magam sem gondoltam volna. A fiúkkal jóban és rosszban mindig együtt voltunk, de most úgy érzem, hogy kezd szétszakadni a banda és minden egy lány miatt. Épp hozzá tartok. Most beszélni fog velem Melissa mert ezt nem hagyom annyiban. Valamiért ez a lány többet jelent nekem mint az összes többi és emiatt kicsit megrémültem mert én mindig csak futó kalandokat akartam a lányoktól. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olyan lány akiért az életemet is odaadnám. Ez lenne a szerelem? Minden barátnőmtől csak azt hallgattam, hogy mennyire szeretet, de nekem ez csak egy szó volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha nekem is lesz egy olyan lány akinek azt mondhatnám, hogy szeretem. Most végre megtaláltam, de nagy sajnálatomra nem lehet az enyém mert nem csak én szerettem bele a lányba. Niall és én szinte állandó versengésbe kezdtünk ami lassan úgy látszik, hogy lassan a banda végét fogja jelenteni. Végre megérkeztem annyak a lánynak a házához akinek a szívemet adtam. Nagy levegőt vettem és kiszálltam az autóból. Legutóbb nem épp a legjobb hangulatban váltunk el, ezért nem valószínű, hogy szívesen fog látni, de nem foglalkoztam vele. Meg kellett tudnom, hogy igaz e amit hallottam. Nagyon remélem, hogy nem igaz. Odaértem az ajtó elé és halkan bekopogtam. Amint kinyitotta láttam rajta, hogy nem éppen örül neki, hogy engem lát.
- Te meg mit akarsz itt? - a hangja ellenséges, amit nem is csodálok. A legutóbbi alkalommal elég csúnyán beszéltem vele és olyan dolgokat is mondtam neki amit nem gondoltam komolyan. Utána már nagyon megbántam, de addigra már Melissa nem volt ott és így nem tudtam tőle bocsánatot kérni.
- Beszélnem kell veled. Nagyon fontos lenne - egy darabig szemezett velem. Gondolom azt próbálta kitalálni, hogy mi szél hozott erre és mivel nem jutott semmire kitárta előttem az ajtót.
- Gyere be - ezzel ott hagyott ő pedig eltűnt a ház belsejében. Nagyot sóhajtva mentem utána. Nem nagyon foglalkozott velem mert tovább nézte a tévét és azzal nem is foglalkozott, hogy én épp mit csinálok. Szerintem ezzel akarta velem tudatni, hogy nem érdekli, hogy ott vagyok.
- Rám figyelnél egy percre? - mikor nem válaszolt csak nézte tovább a tévét kikaptam a kezéből a távirányítót és kikapcsoltam.
- Nem látod, hogy épp néztem?
- Szóltam, hogy figyelj rám egy kicsit. - ereztem, hogy kezdek megint nagyon dühös lenni, de Melissa nem nagyon foglalkozott velem. Üveges tekintettel nézett rám, mindenféle érdeklődés nélkül.
- Te tényleg összejöttél Niall-el? - egyszerűen tudnom kellett a választ. Nem bírtam tovább ezt a bizonytalanságot.
- Igen - ezzel az egy szóval egy világot döntött össze bennem. Nem akartam elhinni, hogy elvesztettem azt a lányt akit mindennél jobban szeretek. Mindent elszúrtam az utóbbi időben. Minden az én hibám, ha nem vagyok olyan csökönyös akkor talán most az én barátnőm lenne.
- Akkor azt hiszem mindent meg tudtam amit szerettem volna. - eztzel el is rohantam az ajtó felé. Annyira siettem, hogy véletlenül levertem egy ékszer dobozt a dohányzó asztalról. Lehajoltam, hogy felveszem és akkor megdermedtem. - Mel mond, hogy ez nem az aminek hiszem. Magam is tudtam, hogy ezt tök felesleges volt megkérdeznem mert tuti, hogy ez az.
- Mióta csinálod?
- Mi közöd van hozzá? Akkor szedek be amikor csak akarok. Nem vagy az apám.
- Legalább azt mond meg, hogy miért csinálod.
- A drog megnyugtat. Akkor is mosolyt csal az arcomra mikor minden kilátástalannak tűnik. Mikor beveszem akkor érzem úgy igazán, hogy élek. Neked pedig semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok magammal.
- Teljesen tönkre fogod tenni az életed? Tényleg ezt akarod? - nem akartam hinni a szememnek. Most mikor Melissara néztem nem a közönyös énét láttam ahogy már annyiszor az utóbbi időben hanem azt a lányt aki nagyon sebezhető és aki túl sok mindenen ment keresztül.
- Az a baj, hogy már késő mert nem tudok leszokni róla. Az élet sajnos csúnya játékot űz velem. Te nem így gondolod? - a szeme sarkában láttam a megcsillanó könnyeket. Nem bírtam tovább és szorosan magamhoz öleltem.
- Tényleg szereted Niall? Mert ha igen, ígérem félre állok. - tudatni akartam, hogy nekem csak az ő boldogsága a legfontopsabb.
- Nem szeretem Niall-t. Téged szeretlek. - amint ezt kimondta madarat lehetett velem fogatni annyira megörültem ezeknek a szavaknak.

- Én is nagyon szeretlek. Ígérem, kitalálunk valamit. Seperc alatt le fogsz szokni az anyagról. Mindent el fogok követni - ezután ott maradtam nála és mindent megbeszéltünk. Jó volt végre nevetni látni. Úgy láttam, hogy most hosszú idő óta tényleg boldog aminek következtében az én szívem is boldogsággal telt meg.