Novella #2

Ezt a  novellát Annie Carmen írta. Jó olvasást!


Itt a novellám. 
Cím: ,Gondolj rám, ha már nem leszek veled"

Mi is az a szerelem? A szerelem egy olyan dolog ,ami akár váratlanul is jöhet, mikor két ember egymásra talál. A szíved megdobban és a lehető leghevesebben ver,ha meglátod őt.Én egy olyan embert vesztettem el, akire mindig felnéztem és, úgy szerettem őt, mint egy legjobb barátot,de ő ennél többet akart. Ahogy Harry is.Két héttel ezelőtt öngyilkos lett Josh .Nekem soha nem adatott meg, hogy igaz barátom legyen, mert mások nem szerettek. Valamelyik nap, az ágyam alatt rátaláltam egy levélre, amiben ez állt:

Kedves Angela! Látom megtaláltad a levelet, amit utoljára az ágyad alá raktam. Ezzel a levéllel búcsúzok tőled. Sajnálom, hogy az utóbbi időkben, kicsit bunkó voltam veled, pedig te nem ezt érdemelted. Fáj ,hogy nem láthattalak utoljára ,bár te úgyis megállítottál volna. Te mindig jó barátom voltál ,és tudnod kell, ahogy mondani szoktam, rám mindig számíthatsz". Igaz most már nem vagyok veled, de nézd meg jobban azt a borítékot ,az alján találsz rólam egy képet. Ahányszor csak bajban vagy, nézz rá a képre és gondolj arra,mit mondanék én az adott helyzetre! Mindennél jobban szerettelek ,de számomra be bizonyosodott, neked más karjaiban van helyed! Szépen kérlek rá, maradj ugyanaz a mosolygós lány,akit kis koromba megismertem! Ne érdekeljen ki, mit mondd, ha nem tetszik amit mondanak, légy bátor és szólj vissza nekik! Jah és legfőképpen, nehogy ,elveszítsd"
a fejed ,és valami rosszba szállj be pl.ne vagdosd magad, (igen, jól tudom, hogy a táborba vágásokat ejtettél a kezeden!) ne drogozz ,nagy ívben kerüld az ilyesféle dolgokat! Attól még ,hogy én többé nem leszek, ne légy elkeseredve, az élet megy tovább! Ezt a verset neked írtam, erről jussak mindig eszedbe:
Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
búcsúzz tőlem úgy,mint akit szeretsz.
Fáj a szívem, fáj a lelkem, 
hogy az utolsó mondandóimat versbe kell öntenem.
Drága Angela, jó barátom voltál,
s most már csak eltűnt lélek maradtál.
Barátodat örökre elveszíted ,
de neked mégis ott marad szívedben.
Tudom ,nem olyan költői ,de megteszi. Az ok amiért én öngyilkos lettem ,arra te is rájöhetsz magadtól, a kulcsszavak:barátság, bizalom, féltékenység.
Bye.: jó barátod Josh.

Ezt ,mikor elolvastam, könnybe lábadt a szemem. Csak úgy potyogtak könnyeim.Tényleg fáj tőle a búcsú.Edig se szerettem az életem, de most, gyűlölöm!A képet ,amit adott ,egyből beleraktam a pénztárcámba ,így amikor csak akarom ,látom őt.Ma lesz a temetés, és pont ma találtam meg a levelet ,mondd Josh miért tetted ezt velem?!?!
-Angela jól vagy?-kérdezte Zayn.
-Nem,ezt nézd!-mondtam és odaadtam neki a levelet. Elkezdte olvasni, és még ő is nagyra kerekedett szemmel olvasta. A többiek is haza értek, és megnézték.
-Őszinte részvétem.-ölelt át Zayn.
-Köszi.
-Nagyon sajnálom.-mondta Liam.
-Én ezt nem értem. Miért nem a rendes okot írta le ,amiért öngyilkos lett?-kérdezte Niall.
-Hosszú lenne elmagyarázni. Én sajnos értem a kulcsszavak alapján.
-Hát, ez van. Őszintén sajnálom.-mondta Harry.
-Kösz. Mindjárt indulnunk kéne. Készülődjünk össze.-mondtam, és mindenki rohant öltözni a fekete ruhába. Sokat jelent nekem, hogy a barátaim jönnek velem a temetésre.
-Csöngettek!-szólt Niall. Én pedig kinyitottam.
-Sziasztok!-köszöntem és megöleltem Dianat és Ericat, úgy döntöttem ,nekik még nem mutatom meg a levelet, mert nem akartam ,hogy újra könnyben égjenek a szemeim ,hisz mindjárt lesz a temetés.
-Úgy örülök, hogy ti is eljöttetek. -mondtam.
-Ez csak természetes.
Elkészültek a fiuk is. A temetőbe érve azon tanakodtam, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy megölje magát. Ez már soha nem derül ki. Josh-t még egy utolsónak láthattam a sírban, ahogy leeresztik. Már kimondani is rossz.
-Josh, ne!-szóltam, a leeresztett sírhoz nyúlva.
-Nyugi,ne sírj! -szorított magához Zayn.

Lezajlott ez is. Nem hiszem el, a tizenkilenc éves Josh Temon nevű legjobb barátom meghalt. Örülök, hogy rátaláltam Ericára és Dianára ,nagyon jó barátaim. Csak az a gond, nem kiskoromtól fogva ismerem őket. Josh -t viszont igen. El sem hiszem ,hogy meghalt. Mostantól minden, itt belül ,mindennek vége.

Novella #1

Anikó kecskeméti írta. Jó olvasást kívánok! Az olvasók is pontozhatnak!~Dorka

Elveszítem?

Harry:

Dühösen vezettem végig a sütét utcákon. Majd felrobbantam dühömben ha arra gondolok, hogy az a lány akibe beleszerettem teljesen tönkre teszi magát. Ráadásul az egyik legjobb barátommal van együtt. Ebben a pillanatban olyan gyűlölet kerített hatalmába amit még magam sem gondoltam volna. A fiúkkal jóban és rosszban mindig együtt voltunk, de most úgy érzem, hogy kezd szétszakadni a banda és minden egy lány miatt. Épp hozzá tartok. Most beszélni fog velem Melissa mert ezt nem hagyom annyiban. Valamiért ez a lány többet jelent nekem mint az összes többi és emiatt kicsit megrémültem mert én mindig csak futó kalandokat akartam a lányoktól. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olyan lány akiért az életemet is odaadnám. Ez lenne a szerelem? Minden barátnőmtől csak azt hallgattam, hogy mennyire szeretet, de nekem ez csak egy szó volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha nekem is lesz egy olyan lány akinek azt mondhatnám, hogy szeretem. Most végre megtaláltam, de nagy sajnálatomra nem lehet az enyém mert nem csak én szerettem bele a lányba. Niall és én szinte állandó versengésbe kezdtünk ami lassan úgy látszik, hogy lassan a banda végét fogja jelenteni. Végre megérkeztem annyak a lánynak a házához akinek a szívemet adtam. Nagy levegőt vettem és kiszálltam az autóból. Legutóbb nem épp a legjobb hangulatban váltunk el, ezért nem valószínű, hogy szívesen fog látni, de nem foglalkoztam vele. Meg kellett tudnom, hogy igaz e amit hallottam. Nagyon remélem, hogy nem igaz. Odaértem az ajtó elé és halkan bekopogtam. Amint kinyitotta láttam rajta, hogy nem éppen örül neki, hogy engem lát.
- Te meg mit akarsz itt? - a hangja ellenséges, amit nem is csodálok. A legutóbbi alkalommal elég csúnyán beszéltem vele és olyan dolgokat is mondtam neki amit nem gondoltam komolyan. Utána már nagyon megbántam, de addigra már Melissa nem volt ott és így nem tudtam tőle bocsánatot kérni.
- Beszélnem kell veled. Nagyon fontos lenne - egy darabig szemezett velem. Gondolom azt próbálta kitalálni, hogy mi szél hozott erre és mivel nem jutott semmire kitárta előttem az ajtót.
- Gyere be - ezzel ott hagyott ő pedig eltűnt a ház belsejében. Nagyot sóhajtva mentem utána. Nem nagyon foglalkozott velem mert tovább nézte a tévét és azzal nem is foglalkozott, hogy én épp mit csinálok. Szerintem ezzel akarta velem tudatni, hogy nem érdekli, hogy ott vagyok.
- Rám figyelnél egy percre? - mikor nem válaszolt csak nézte tovább a tévét kikaptam a kezéből a távirányítót és kikapcsoltam.
- Nem látod, hogy épp néztem?
- Szóltam, hogy figyelj rám egy kicsit. - ereztem, hogy kezdek megint nagyon dühös lenni, de Melissa nem nagyon foglalkozott velem. Üveges tekintettel nézett rám, mindenféle érdeklődés nélkül.
- Te tényleg összejöttél Niall-el? - egyszerűen tudnom kellett a választ. Nem bírtam tovább ezt a bizonytalanságot.
- Igen - ezzel az egy szóval egy világot döntött össze bennem. Nem akartam elhinni, hogy elvesztettem azt a lányt akit mindennél jobban szeretek. Mindent elszúrtam az utóbbi időben. Minden az én hibám, ha nem vagyok olyan csökönyös akkor talán most az én barátnőm lenne.
- Akkor azt hiszem mindent meg tudtam amit szerettem volna. - eztzel el is rohantam az ajtó felé. Annyira siettem, hogy véletlenül levertem egy ékszer dobozt a dohányzó asztalról. Lehajoltam, hogy felveszem és akkor megdermedtem. - Mel mond, hogy ez nem az aminek hiszem. Magam is tudtam, hogy ezt tök felesleges volt megkérdeznem mert tuti, hogy ez az.
- Mióta csinálod?
- Mi közöd van hozzá? Akkor szedek be amikor csak akarok. Nem vagy az apám.
- Legalább azt mond meg, hogy miért csinálod.
- A drog megnyugtat. Akkor is mosolyt csal az arcomra mikor minden kilátástalannak tűnik. Mikor beveszem akkor érzem úgy igazán, hogy élek. Neked pedig semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok magammal.
- Teljesen tönkre fogod tenni az életed? Tényleg ezt akarod? - nem akartam hinni a szememnek. Most mikor Melissara néztem nem a közönyös énét láttam ahogy már annyiszor az utóbbi időben hanem azt a lányt aki nagyon sebezhető és aki túl sok mindenen ment keresztül.
- Az a baj, hogy már késő mert nem tudok leszokni róla. Az élet sajnos csúnya játékot űz velem. Te nem így gondolod? - a szeme sarkában láttam a megcsillanó könnyeket. Nem bírtam tovább és szorosan magamhoz öleltem.
- Tényleg szereted Niall? Mert ha igen, ígérem félre állok. - tudatni akartam, hogy nekem csak az ő boldogsága a legfontopsabb.
- Nem szeretem Niall-t. Téged szeretlek. - amint ezt kimondta madarat lehetett velem fogatni annyira megörültem ezeknek a szavaknak.

- Én is nagyon szeretlek. Ígérem, kitalálunk valamit. Seperc alatt le fogsz szokni az anyagról. Mindent el fogok követni - ezután ott maradtam nála és mindent megbeszéltünk. Jó volt végre nevetni látni. Úgy láttam, hogy most hosszú idő óta tényleg boldog aminek következtében az én szívem is boldogsággal telt meg.